Én annyira szeretnék változni, de egyszerűen nem megy. A múltkor kétségbeesésemben megígértem, hogy holnaptól megváltozok, nem hazudok, nem leszek ennyire önző, ennyire emberi. Hát persze, hogy nem sikerült, nem is tudom, hogy gondolhattam, hogy majd egyik napról a másikra én leszek a megtestesült jóság, önzetlenség és őszinteség. Tulajdonképpen nem is nézem ki magamból, hogy képes lennék erre. Aztán úgy döntöttem, hogy leszokok a dohányzásról, de azt sem bírtam túl sokáig, már a harmadik napon rágyújtottam újra. Egyre szarabbul érzem magam, mert már nem csak egy hazug, önző embernek tartom magamnak, hanem úgy érzem, soha nem fogom elérni a céljaimat, nem fogom megvalósítani az álmait, mert még ennyire sem vagyok képes. De ma újra elhatároztam magam. Akkor is megváltozok, mert nem szeretnék ilyen lenni, így élni. Azt hiszem, a múltkor nem voltam elég határozott, de most már tudom, mit szeretnék. Le akarok szokni a cigiről, mert még csak 16 éves vagyok és már 2-3 éve dohányzom, ez azért durva. Meg különben is, semmi jó nincs benne, csak tönkretesz, hosszútávon meg is öl. De engem semmi nem fog megölni, majd én döntöm el, mikor és hogyan akarok meghalni, de semmiképpen nem így és nem ettől. Nem leszek tőle menőbb. Inkább akkor lehetek büszke magamra, ha elmondhatom, hogy igen, gyerekek én leszoktam. Egyedül. Mert képes vagyok rá, és megcsinálom! Persze, mondani könnyű, a megvalósítástól már kicsit jobban tartok. De majd visszagondolok erre az írásra, úgy talán könnyebben megy majd. :-) A "lelki-megjavulás" viszont nehezebb és hosszabb lesz, mint gondoltam. Rájöttem, hogy ezt nem lehet csak úgy egyik napról a másikra. Ez egymásra épülő apró változások összessége, amik majd egy nagy kerek pozitív végeredményt adnak - remélhetőleg. Hát, én megpróbálom. Holnaptól megpróbálok normális(abb) lenni az emberekkel. Ezalatt nem azt értem, hogy holnaptól én leszek a világmegváltó szentlélek, csak megpróbálom máshogy kezelni a kritikus helyzeteket/embereket. Majd ha már úgy érzem, nem bírom tovább, a világbékére gondolok, attól mindig egy kicsit megnyugszom, és egy kicsit elszomorodom... De ez majd egy másik bejegyzés lesz. A harmadik apró változtatás az lesz, hogy tenni fogok egy lépést az egyik álmom/célom elérése érdekében. Mindig is úgy éreztem, hogy van érzékem a színjátszáshoz, meg anyu is mondta, hogy ő is nagyon szeretné, ha megpróbálnám, de eddig mindig elintéztem egy "jó, majd egyszer"-rel. Most viszont úgy döntöttem, nekiállok megalapozni a jövőm. Vagy legalábbis megpróbálok valami olyasmit csinálni, amit szeretek. Elegem van az önsajnálatból, önpusztításból (alkohol, cigi, néha drog), meg a depressziózásból. Én nem ilyen vagyok. Én egy vidám, mosolygós, optimista csajszi voltam, és még mindig az vagyok, csak mostanában kicsit elhagytam magam, de nem fogom hagyni, hogy életem hátralevő része világvége hangulatban teljen el. Abbahagyom a piálást (vagy legalábbis visszaveszek belőle - azért alkalmakkor még fogok inni, de nem minden másnap, mint mostanában :S), leszokok a cigiről, és nekiállok valaminek, ami tényleg én vagyok, amitől jobb kedvem lesz, amit élvezek, és ami eltereli a gondolataimat. Megpróbálom a színjátszást, az mindig is tetszett. És ha az nem jön be, akkor elkezdek sportolni, az még egészséges is. Nekem mindegy, mivel és hogyan, de valamit kezdek az életemmel. Jobb ember akarok lenni. Fizikailag, szellemileg, mindenhogyan. Képes vagyok rá. Majd meglátjátok! =)
Kaukázus: Agyhalál
