Most már tényleg úgy érzem, hogy az én egyetlen barátom a zene. Az emberek egyszerűen nem értenek meg. Nincs egy olyan ember, akire azt mondhatom, hogy igen, ő az, aki meghallgat, megért, segít, szeret, mellém áll, megvéd, kiáll mellettem. És persze akinek én is viszonozni tudnám mindezt. Túl nagy kérés lenne egy ilyen ember? =( Nekem csak egyetlen ember kell, akiről elmondható mindez... Akár lehetne egy szerelem is, egy fiú, aki egyben a barátom is. Annyira jó lenne. De egy "sima" barát is megfelelne nekem. Csak jönne már valaki, aki feltétel nélkül bízik bennem és szeret, s én is őt. De nem lesz ilyen soha. Nem létezik ilyen ember. De lehet, hogy velem van a baj. Talán túl önző vagyok. Azt kérem, hogy valaki szeretetet, bizalmat, törődést adjon nekem, de én sem adom meg ezeket senkinek... Senkinek, aki rászorul. Persze, foglalkozok én az emberekkel, bizonyos mértékig, ahogy mindenki. De mikor tettem utoljára valamit egy másik emberét, úgy igazán önzetlenül, csakis azért, hogy neki jobb legyen? Nem tudom! Pedig ez nekem nagyon fontos dolog, és esküszöm sírni tudnék (mindjárt sírok is), ahogy szépen lassan rájövök, hogy talán én vagyok a legönzőbb ember az egész világon. Annyira szeretnék segíteni másoknak, hát miért nem teszem? Folyton csak hazudok, ahogy mindenki más is. Az emberek hazudnak azért, hogy kimentsék magukat egy olyan helyzetből, amiben tényleg ők a hibásak (hol itt a felelősségvállalás?), vagy hogy éppen szimpatikusabbá tegyék magukat mások előtt. Ezek kérem az emberek. És én sem vagyok kivétel. Az fáj a legjobban, hogy amit a leginkább elítélek, az vagyok én is. Hazug, önző ember. Ember vagyok. Miért kell annak lennem? Én szeretném kiirtani magamból ezeket az EMBERI tulajdonságokat. Szeretném, ha az emberek a hazudozás helyett inkább azon gondolkodnának, hogyan tudnának egy másik embernek önzetlenül segíteni. Szeretném, ha inkább én is ezen gondolkodnék. Túl sokat foglalkozok a saját életemmel, túl gyakran hazudok, túl ritkán veszem észre, hogy mások is vannak körülöttem. Törődnünk kéne egymással. Ezt mindenki tudja(?), de senki nem tesz érte semmit. Miért nem? Az emberek annyit foglalkoznak magukkal, hogy nem marad idejük másokra. És én ezt utálom, nem bírom elfogadni, nem tudom elviselni és nem akarok beletörődni. De mégis hogyan ítélhetnék el ezért bárkit is, ha én is pontosan ilyen vagyok? Hogyan ítélhetnék el másokat, ha én sem teszek ez ellen semmit?! Nekem elegem van ebből a rendszerből. Tenni fogok ellene. Itt és most megígérem, hogy holnaptól kezdve jobban odafigyelek az emberekre, a környezetemre, másokra. Segíteni fogok, ha lesz rá lehetőségem, mert így lenne helyes. Ennek kéne természetesnek lenni. Én EZT akarom. Persze ezzel nem fogom megváltani a világot, és mások valószínűleg észre sem fogják venni. De nem akarok többet hazudni, nem akarok önző, beképzelt, egoista ember lenni! Sőt, én nem akarok ember lenni! Ez ellen persze nem tehetek semmit, mégis megpróbálhatom elnyomni a legjellemzőbb emberi tulajdonságokat, a gyűlöletet, hazudozást, önzőséget. Tenni fogok valamit másokért is, és ezzel magamért is teszek valamit. Talán többre fogom tartani magam, kevésbé emberinek. Szeretném, ha béke lenne. =) És most nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Én holnaptól jól fogom érezni magam, mert kinyitom a szemem, és észreveszem a többieket. Mégis annyira magányos vagyok. Pedig sokan vesznek körül. Szinte soha nem vagyok egyedül. Mégsincs senkim. Ajj, már megint elterelődött a téma. Miért van az, hogy végül mindig itt lyukadok ki? Hiszen pont most írtam, hogy vannak fontosabb dolgok is, mint az önsajnáltatás és a saját nyomorunk. De mégis, annyira zavar, hogy nem tudom, mi bennem a hiába, mit kéne tennem, hogy valaki megértsen? Attól félek, hogy nekem tényleg soha nem lesz senkim. Se egy barát, se egy barátnő, se egy pasi... De miért vagyok ilyen buta? Hiszen annyi ember szeret, annyi ember vesz körül, sőt, annyi pasi odavan értem... Miért nem felel meg nekem senki, és miért nem jön végre valaki, aki olyan, mint én?
30y: Respekt
tudod én - átölelném az - egész világot - ha volna olyan
tudod én a - fejedbe látok - és elolvasom - ami benne van
MC Gőz: Szóló
